Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi zajlik a nagyvilágban?


A Nemzetközi Valutalap és az Európai Unió kritikái Magyarországnak


us-china-eu-flags-080829.jpgMielőtt tételesen végigelemeznénk az utóbbi időben az Európai Unió (továbbiakban EU) és a Nemzetközi Valutalap (továbbiakban IMF) részéről Magyarországnak szóló kritikákat fontosnak tartom, hogy történeti és jogi aspektusait is megvizsgáljuk a fejleményeknek. A dolgok kontextusba helyezése során ugyanis olyan folyamatokra és erőviszonyokra tudunk rávilágítani, amelyek alapvetően meghatározzák Magyarország pályáját a világpolitikában.

 

 

Történelmi kontextus:


Forrás: Az IMF honlapján tételesen közzé tették, hogy hogyan és milyen kérdésekben volt kapcsolata Magyarországnak az IMF-el:


http://www.imf.org/external/country/hun/index.htm?pn=10


Az adatsorokból kiderül, hogy 1982 óta aktív kapcsolatban áll Magyarország a nemzetközi szervezettel és többnyire gazdasági és technikai segítségnyújtás miatt kérte a segítségét. Az, hogy ezek a kapcsolatfelvételek mennyire voltak sikeresek és hasznosak, azt véleményem szerint abban tudjuk lemérni, hogy sem az akkori politikai élet mainstream áramlatai, sem pedig a sajtó nem nyilatkozott sem akkor, sem pedig utólag elítélően az IMF-el való kapcsolatáról az országnak, sőt a HVG egyenesen mintegy „megmentőként” aposztrofálta a nemzetközi szervezetet (http://m.hvg.hu/hvgfriss/2009.23/200923_Pro_memoria)


Nincs itt helye annak, hogy az összes forrást közöljük akár csak link formájában is az IMF és Magyarország korábbi kapcsolatairól, de alapvetően fontosnak tartom megjegyezni, hogy önmagában az IMF segítsége (pénzügyi és technikai) nem volt haszontalan a magyar gazdaságra nézve, hiszen a kedvező kamatozása miatt általában olcsóbb volt a magyar nemzetgazdaságot az IMF pénzéből fenntartani és fejleszteni, mint a nemzetközi pénzpiacokról finanszírozni. Ez a helyzet nemcsak a rendszerváltás és az 1990-es évek első felében állt fenn, hanem pusztán közgazdasági megfontolások alapján mind a mai napig folyamatosan ez a helyzet. Ennek elsődleges oka, hogy a magyar állampapírok (3,5,10 éves) hozama a piaci finanszírozás mellett rendre magasabb volt, mint egy lehetséges IMF hitel után fizetett kamatok. Természetesen ezen szempont mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy egy ország stabil nemzetközi megítéléséhez szükséges, hogy a nemzetközi pénzpiacokról tudja finanszírozni magát és ne nemzetközi szervezeteken keresztül. Ez pedig fokozottan érvényes egy olyan országra, mint Magyarország, amely nyitott gazdaságú országként jelentősen rá van utalva a világpiaci folyamatokra.


Ami Magyarország és az EU kapcsolatát érinti, megint világpolitikai szempontok alapján kívánom megközelíteni:
Magyarország gyakorlatilag 1945-1989 között a Szovjetunió hatalmi érdekszférájába tartozott. 1989-re végképp eldőlt (Máltai-csúcs), hogy a Szovjetunió érdekszférájaként működő keleti-blokk államszocialista országai elszakadhatnak a Szovjetuniótól és más fejlődési pályára állhatnak. Ez volt a rendszerváltás időszaka. Fontos megértenünk azt, hogy milyen lehetséges fejlődési pályák mutatkoztak meg a térség és egyben Magyarország számára 1989-90-ben:


1.    A Szovjetunióval (1991-től Oroszország, FÁK) meglévő aktív gazdasági és politikai kapcsolatokat a jövőben is fenn kell tartani, hiszen 1945 óta a Magyar gazdaság is szerves része lett a KGST által létrehozott gazdasági „egységnek”. Ez a gazdaságpolitikai és politikai irányvonal fémjelezte többnyire az egykori állampártok politikáját.


2.    Minél hamarabb csatlakozni az Európai Gazdasági Közösséghez (1993-tól EU). Ezen út támogatói azzal érveltek, hogy a térség és benne Magyarország 1945-ig szervesen illeszkedett a nyugat-európai történeti fejlődésbe, még ha annak csak perifériáját alkotta is. Ebből a fejlődési pályából szakította ki a térséget a Szovjetunió 1945 és 1989 között. Ezért a régió országainak elemi érdeke, hogy ismét csatlakozzon Nyugat-Európához. (Itt jegyezném meg, hogy ebből a logikából következik, hogy a térség népei „lehitték” azt, hogy nagyon gyorsan elérik majd a nyugat-európai életszínvonalat, pedig tudjuk, hogy ezt korábban, 1945 előtt sem sikerült soha elérni, mivel nem tartoztak akkor sem és most sem a nyugat-európai centrumhoz.) Ilyen européer irányvonal fémjelezte a korban az összes ellenzéki rendszerváltó pártot és mozgalmat általában.


3.    Nagyon kevés mozgalom jutott el egy harmadik út, egy Kelet-Közép-Európai sajátos út és hatalmi góc megszervezéséig. Ennek az elképzelésnek az volt a mozgatóereje, hogy a térség országai a történelem folyamán folyamatosan áldozatául estek a nyugat-európai országok és a kelet-európai országok csatározásainak (Lásd: Napóleoni háborúk, I. Világháború, II. Világháború). Éppen ezért létre kell hozni egy Közép-Kelet-európai hatalmi centrumot, amely ellenpólusa lehetne Nyugat és Kelet-Európa évszázados versengésének. Ezt az utat nem jellemezte hatalmas társadalmi támogatás, mivel nem volt történelmi előzménye, és ami fontosabb: történelmi tapasztalata a társadalomban.

A fenti választások közül hosszú távon a térség országai az egységesülő Európa mellett köteleződtek el, amely magával hozta az európai jogrend és gazdasági szerkezet fokozatos átvételét. A térség országai és Magyarország is sikeres csatlakozási tárgyalásokat folytatott az EU-val, és 2004 május elsején csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatlakozást előzetesen népszavazásokkal erősítették meg.


A történeti fejlődés szempontjából fontos megemlítenünk, hogy a térség országai egy olyan időszakban csatlakoztak az EU-hoz, amely 2007-tól fokozatosan előbb gazdasági, majd jogi válságba sodródott. Ennek oka az Uniós gazdaságpolitikák közötti magas diszkrepancia fönnállása és az uniós jogrend egyéb hiányosságai voltak. Magyarországon ehhez kapcsolódott 2006-tól egy belpolitikai válság, majd 2008-tól egy gazdasági válság, és most, 2011-tól egy ismételt hulláma a gazdasági válságnak, amely kimondhatjuk: rendszerszintű válságot eredményezett. Eredményezte mind a demokratikus intézmények hatékonyságába vetett hitnek a válságát, mind pedig a kapitalizmus válságát.


Egy gazdasági és politikai válság pedig általában az adott ország gazdasági leszakadásához vezet, amely magával hozza az életszínvonal csökkenését, amely a lakosság elégedetlenségén jelentkezik. A társadalom széles lecsúszó rétegeinél jelentkezik a szélsőséges, ámde az ország minden problémáira egyszerű megoldásokat kínáló mozgalmak és pártok támogatása. A politikai elit válságával párhuzamosan nő a hivatalos pártpolitizáláson kívüli civil „politizálás” kitüntetettsége.


A válság spirált okozott, amelyből Magyarország nehezen tud szabadulni. A politikai elit társadalmi támogatottsága gyakorlatilag megbukott a gazdaságpolitikájával együtt. Új programra van szükség, hiteles társadalmi szereplőkkel.

Jogi kontextus:


Mivel a jogi szövegek elérhetőek az EU honlapjain, nem kívánom őket részletesen elemezni, mindössze egy hierarchiára szeretném felhívni a figyelmet: Magyarország tagja az Európai Uniónak. Magyarország akart belépni az Európai Unióba és éppen ezért az Európai Unió támasztott feltételeket Magyarországnak és nem Magyarország támasztott feltételeket az EU-nak. Ugyanez a helyzet most, az IMF hitellel kapcsolatban is: Magyarország akar hitelt felvenni az IMF-től így az IMF fogja megszabni annak a feltételeit. Az pedig, hogy az IMF és az EU közösen fog dönteni a magyar hitelkérelemről, annak oka az, hogy 2010-ben kötött a két szervezet egy megállapodást, hogy az IMF csak akkor ad hitelt egy EU-s tagországnak, ha az EU is megengedi azt.

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, Magyarország csak akkor tud hitelfelvételről tárgyalni az IMF-el, ha előtte jogilag harmonizálja vagy visszavonja az EU jogszabályokkal nem összeegyeztethető új jegybanktörvényét, bírósági törvényét és az ombudsman hivatalának rendezését szolgáló törvényt, ezenkívül a médiatörvényben is változtatásokat kell eszközölnie, valamint az alaptörvényben is. Ezek után elkezdhet a kormány tárgyalni a hitelről, amelynek további következményei és feltételei lesznek, mint az adórendszer megváltoztatása, szociális ellátórendszerek reformja...stb.

Mivel nem az IMF szorul rá Magyarorország pénzére, hanem Magyarország az IMF segítségére így ha a kormánynak nem is, de az országnak elemi érdeke ezen feltételek teljesítése.

Következtetések:


Úgy gondolom, hogy most, amikor a válság világpolitikai átrendeződéssel jár, mert az USA, EU mellé Kína is felzárkózik a világ legerősebb hatalmi csoportosulásai mellé, és amikor az Európai Unió egyre inkább fokozott erőfeszítéseket tesz a kontinens gazdasági egyesítésére, amely az EU lényegégből fakadóan elkerülhetetlen folyamat, sőt elvileg a tagországok ezt önként vállalták! Nem tartom szerencsésnek a magyar kormány „szabadságharcos”, függetlenség-mániás politikáját. A világpolitika áramlataival megyünk szembe. Magyarország sikeresen beilleszkedett a nyugati világba. A dinamikusan fejlődő kelettel szükséges és kell is ápolni a gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatokat, de nem szabad elfelejteni, hogy geopolitikai okok miatt Magyarország továbbra is a nyugathoz tartozik.


Ne higgyük azt, hogy az a magyar kormány, amely virtuóz módon képes szembefordulni az éppen aktuális világhatalmi tényezőkkel, sokáig kihúzza. Horthy Miklós 1920-ban csak az Antant hatalmak segítségével lehetett Magyarország kormányzója. Rákosi Mátyás és Kádár János csak a Szovjetunió segítségével lehetett Magyarország teljhatalmú vezetője.


Magyarország méreteinél és jelentőségénél fogva nem engedheti meg magának, hogy szembeforduljon az aktuális politikai centrummal. Nagy Imre megpróbálta, Nagy Ferenc megpróbálta, és még sorolhatnánk tovább a neveket. Mindannyian a magyar történelemben nagy betűkkel szerepelnek, de olyat még senki nem próbált meg, mint a jelenlegi kormányzat, hogy a demokratikus nyugati értékekkel szembehelyezkedve, belpolitikai indíttatásból állítson diktátumokat az EU-nak és az IMF-nek, majd aztán pénzért és támogatásért könyörögjön.


Ezek után ne lepődjünk meg, ha az EU és az IMF kemény feltételeket szab majd. Sőt amint már említettem, magyar kormány 1920 óta nem maradt sokáig talpon úgy, hogy nem bírta a nemzetközi hatalmi centrum támogatását. Régebben fegyverekkel és tankokkal oldották meg, manapság gazdasági nyomással oldják meg e helyzetet.


És lássuk be, nálunknál nagyobb országokban, mint Görögország és Olaszország is bejött. Megbukott Papandreanu és Berlusconi is. Most Magyarországon a sor. A kormányzat véleményem szerint vagy belátja a történelmi felelősségét és elfogadja az IMF EU feltételeit, megindítva ezzel azt a reformfolyamatot, amellyel a politikai elit már adósa az országnak 20 éve, vagy pedig belső hatalmi érdekeire koncentrálva hosszú vajúdás után megbukik.


Véleményem szerint reálpolitikát kell folytatnia a magyar kormánynak, nem pedig ideológiai harcot. Ha a nyugat bukását éljük meg, akkor kérdem én, a bevándorlók miért még mindig Nyugatra mennek és nem Kínába és más keleti államokba? A pluralizálódó világban jelenleg nem a nyugat bukását éljük meg, hanem a kelet-nyugat erőviszonyok kiegyenlítődését. Ez természetesen a nyugat primátusának elvesztésével jár, a pluralizálódó világpolitika miatt helyzetét továbbra is megőrzi, csak megosztva mindezt a kelettel.


Szubjektív zárszó:


Amennyiben elfogadjuk azt az állítást, hogy a mindenkori magyar kormány stabilitása a külső világpolitikai centrumoktól függ, úgy fontosnak találom megvizsgálni a Gyurcsány, Bajnai és a második Orbán kormány közötti hasonlóságokat és különbségeket:


2006-ban a Gyurcsány-kormány elvesztette belpolitikai támogatottságát, gazdaság és társadalompolitikáját népszavazáson is elutasította a lakosság. Látható, hogy a kormánynak nem volt belső támogatottsága, és mégis 2009 tavaszáig a helyén maradt és nem bukott meg. A pénzpiacok és a nemzetközi hatalmi centrumok támogatását ugyanis továbbra is élvezte a Gyurcsány-kormány, mivel reformpolitikát hirdetett. Amikor azonban a külföld számára is világossá vált, hogy a kormány reformpolitikája megbukott, úgy elvesztette rohamos külföldi támogatottságát, és nem is lehetett ezek után meglepetés, hogy 2009 tavaszán lemondott a kormányfő.


2009 tavaszán megalakult a Bajnai-kormány, amelynek már nagyrészt az IMF hitel 2008-as felvétele miatt egy nemzetközi szervezetek által ellenőrizett programot kellett végrehajtania. E kormány mögött sem volt valós belső támogatás, a társadalom nagy része elutasította a Bajnai-kormány politikáját, mégis a nemzetközi szervezetek elfogadták és támogatták azt. A kormányfő gyakorlatilag „végigturnézta” a nyugati világot (Obama kétszer fogadta, Merkel, Sarkozy…stb.) és megszerezte a támogatást a politikájához.


2010-ben a felálló második Orbán-kormány a belső támogatottságában bízva gyakorlatilag összeveszett a nyugati szervezetekkel és hatalmi centrumokkal, és 2012 januárjára eljutott oda, hogy nem bízik benne sem a pénzpiac, sem a külföld. A kormánynak ezek után, ha elfogadjuk a korábbi téziseinket, hiába van belső támogatottsága (bár egyre csökkenő mértékben), a külföldtől függ. Amennyiben az Orbán-kormány belátható időn belül nem változtat a politikáján, úgy a nemzetközi szervezetek és a nyugati világ nem fog hitelezni Magyarországnak. Ekkor elzáródnak a „pénzcsapok” és az ország egy bukási spirálba kerül. Előbb esik a gazdasági termelés szintje, majd ez megmutatkozik a lakosság életszínvonalának zuhanásában, ami elégedetlenséghez vezet az Orbán-kormánnyal szemben. Ennek következményeként pedig akár meg is bukhat egy következő választáson.


A jelenlegi kormány számára a tét tehát a túlélés. Két lehetősége van:


1.    elfogadja az EU és az IMF feltételeit és ezzel nyilvánosan beismeri az eddigi politikájának kudarcát, amely nagy veszteség számára.
2.    nem fogadja el az EU és az IMF feltételei és ezzel hosszú belátható időn belül megbukik.

Mindkét választás nagy csapás a kormányra nézve, de az igazi kérdés Magyarország érdeke, szerintem ezt kellene szem előtt tartania a vezetésnek.

 

FRISS:

A kormányfő azt nyilatkozta a Bild című (német Blikk) lapnak, hogy "Magyarország eleget tesz az EU követeléseinek" és  "az erő előtt hajlunk meg, nem pedig az érvek előtt".

Ez alátámasztja, hogy a kormány is felismerte a fenti lehetőségeit, és inkább a kisebb rosszat választja a maga szempontjából, az ország szempontjából meg az optimális megoldást.

A kérdés innentől kezdve az, hogy a külföld mindezt elhiszi-e a kormányfőnek, mert ha nem, akkor a "sorsa" előre látható. A kormányon most bizonyítási kényszer lesz.

 

Írta: Jánoki Dávid

2012. január 18. Vác

 

free counters
Free counters